Szőke István Atilla – Mint mámoros akarat…
Mint mámoros akarat, úgy ugrik a ló, szép szőrén a fény csillogóan reszket. Néki a végtelen tér, bizony az való, vágtatni napestig, s ez még csak a kezdet. Vajh’ hányan indulnak utána, ki tudja? S mennyien vágtatnak hosszú napokon át? A fekete ló most az életét futja, s látni, érzi a távolság illatát. Ő már elindult megállíthatatlanul, izma feszül, a szeme tűz, sörénye leng! Aki véle tart szabadságot tanul, s a szabadság régóta tudjuk már,…
Megtekint