Szőke István Atilla – Mint mámoros akarat…

Szőke István Atilla – Mint mámoros akarat…

Mint mámoros akarat, úgy ugrik a ló, szép szőrén a fény csillogóan reszket. Néki a végtelen tér, bizony az való, vágtatni napestig, s ez még csak a kezdet. Vajh’ hányan indulnak utána, ki tudja? S mennyien vágtatnak hosszú napokon át? A fekete ló most az életét futja, s látni, érzi a távolság illatát. Ő már elindult megállíthatatlanul, izma feszül, a szeme tűz, sörénye leng! Aki véle tart szabadságot tanul, s a szabadság régóta tudjuk már,…

Megtekint

Szőke István Atilla: Egy kiállítás képei

Szőke István Atilla: Egy kiállítás képei

Szőke István Atilla: Egy kiállítás képei …felhőkkel szállnak a vándormadarak, hosszú bajuszú ember búzát arat, vágtató ménes vihar elől szalad, pásztor pihen piros pirkadat alatt, alkonyi fényben gyönyörűek a nők, köszön a nyugvó Nap elalvás előtt, a jóság a tájba szép színeket szőtt, az égalja, mint a máglya csúcsa, rőt, gyergyói dombon csúcsos barna kazlak, tanyák falai szürkén omladoznak, a tó mellett a vár aranylón ragyog, a szarvas testén gyémántos csillagok, táncoló legényen hófehér gyolcs…

Megtekint

Dukai Georgina: Festeni jó

Dukai Georgina: Festeni jó

Dukai Georgina: Festeni jó Hogy mi a festészet? Ne kérdezd, nem tudom Nem tanultam, csak érzem és alkotom. Mikor megérzem a festőszer édes illatát szívemet valami furcsa érzés járja át, S megszűnik a külvilág Élvezem, ahogy az üres semmiből megfestem az élet egy pillanatát S ha kész megcsodálom, és megköszönöm Figyelem, mint újszülött gyermekem Hiszen egy rész belőlem S ha már nincs velem mindvégig megőrzöm emlékeimben

Megtekint