Szőke István Atilla: A fehér ló

Szőke István Atilla
A fehér ló
A merengő tekintet kérd:
„Vajon ért engem a világ?”
Szomorúság van a szemben,
és rejtett titokzatosság.

Tán az ősi idők óta
e titkot őrzi ez a szem.
Valami súlyos, nagy titkot.
Nézem, látom, érzem, hiszem.

Tűnjön belőled a bánat,
vágtass, pusztán, hegyen át!
Legyen patadobogásod,
millió éves szerenád.

Leave a Comment