Szőke István Atilla: A fekete ló

Szőke István Atilla

A fekete ló

Maga elé néz, töprengőn,
de ereiben láng a vér.
Nemes homlokát elfedi
a sötéten fénylő sörény.

Óhaja tüzes, már feszül,
vágya százfelé kirándul.
Már kívánja a végtelent,
orrlika pillanat s kitágul.

S akkor felhorkan a hangja,
patájával dobbant nagyot.
S indul vissza a társához,
akit pár percre ott hagyott.

Leave a Comment