Szőke István Atilla: A sziklák

Szőke István Atilla
A sziklák

Állnak a szép sziklák
vízből kimeredten.
Hullám veri őket,
vadul, önfeledten.

Tajtékos hab lepi
őket reggel s este.
Vízcseppektől árkos
minden szikla teste.

Kék tengernek partján
izgága az élet.
Felhő szürkít tájat,
most nincsenek fények.

Aztán csend lesz, nagy csend,
majd vihar jő, másik.
Állnak a szép sziklák,
még mind el nem vásik.

Leave a Comment